A harmadik bevetés

Közeledett szombat, és ahogy kellett, napról napra több esőt és nagyobb szelet jósoltak aznapra. Lehet az időjárás romlás miatt - vagy mert miért ne – nem aludtam éjszaka eleget, ennek ellenére nem álmosan és fáradtan, hanem nyűgösen és fejfájás közelien ébredtem, tettem magam útrakészre és hordtam le a cumót. Összeszedtem a három kollégámat és lekocsikáztunk Hatvan-Nagygombosban található elhagyott katonai laktanyába. Ott várt a többi kollégám már, egy szép nagy katonai sátor (alaptábor), egy raklap ellenséges katona – akkor még nem lőttek – és a csapatparancsnok „Ezredes úr”, aki eligazítás után megreggeliztetett bennünket és teli pocakkal aláíratta az önszántamból vagyok itt és rohangálok fel alá papírt mindenkivel.
Kontaktlencse bent, ruha rajtam, plate + többi külső felszerelés a helyén, sapka, védőszemüveg már rég fent, fegyver a kézben és tár a plate egyik rekeszében. Újabb eligazítás, tártöltés – levittem mind a kettőt (midcap / fullcap). Öt raj lett létrehozva, ahol a magas karizma miatt (ruházat + AK) a Charlie rajparancsnoka lettem. Minden rajban összesen négy ember volt.
Elsőre egy fogolyszabadítást kellett gyakorolni 1-1 rajnak, romos épület, egy sunnyogó ellenség. Persze sikerült, de nagy volt a torlódás, nem a kívánalmak szerint hatoltunk be, de ez lényegtelen, láttunk ilyet is.
Minden raj kapott 1-1 Mediket, kézrátartással gyógyított.
Következőre az egyik raj áttestálta a rádióját és így volt az öt rajnak kettő rádiója. Az új feladat is megérkezett, aláaknázott úton indult el 1-1 raj bal és jobb oldalt, rajt, raj követett, mi jobb oldalt mentünk és semmi gyanúsat nem észleltünk. Az olajmezőkhöz eljutva megkaptam a feladatot, hogy vizsgáljuk azt át így a Charlie elhagyta a biztonságot jelentő utat. Itt még gyakorolhattam a rajparancsnoki szerepet, ugyanis volt, akit utasíthattam, később ez egyre nehezebben kivitelezhetővé vált. Átvizsgáltuk a helyszínt, de nem találtunk semmit. Parancsba kaptam rádión, hogy zárkózzunk fel, de ekkor már egy emberem kezdett eltünedezni. Egy idő után a rajnak kijelölt védekezési pontot is elértük, autóút mellette bal s jobb oldalt betonfal. Ezt kellett tartani. Rajparancsnokokat összehívták és a terv ismertetése után a Charlie egy másik raj-el együtt karöltve kellett az északon levő lövészárok közelébe férkőznie, majd rádión jelentenie, ha odaért mely után egyik délen állomásozó raj kamulövöldözéssel vonja el a figyelmet miközben mi oldalról kipöndörítjük őket onnan. Az elmélet nem követte a valóságot, délről folyamatosan lőttek és hiába rádióztam be, már úton voltak, mi is mentünk, de már csak romok és Medikért kiabáló bajtársaink és ellenséges katonák battyogtak vissza a kezdőpontjukra. Rajom akkor már egyszemélyessé alakult át és ezen nem segített a többi újrarendeződés. Elfoglaltuk a lövészárkot, és deaktiváltuk a gépágyút (nem tudom, hogy miért), majd pár katona, különböző rajokból vegyesen velem együtt elkezdtük északi részén nézni, hogy van-e még valahol ellen. Ekkor egy nagy bumm, majd az Ezredes jelezte, hogy mindenki meghalt aki nem volt bent a lövészárokban. Egyből elfeküdtünk egy kupacban mind a 7-en, jött a sok-sok Medik és élesztgetett újjá minket. Bement mindenki újraélesztés után a lövészárokba – szép nagy és mély volt – és mint kiderült teljesen felbomlottak a rajok, itt már végképp nem találtam egyik emberemet sem. Kénytelen voltam egyedül védeni egy szakaszt, mögöttem, előttem senki. Csak annyit lehetett hallani, hogy lentebb Medikért kiáltanak sokan, majd csönd, pár percre rá egyik katonám rohant felém azzal a szóval, hogy jönnek és el is tűnt mögöttem. Tíz másodperccel később meg is láttam és le is lőttem az egyiket, majd kaptam a nagy büdös semmiből találatot és összerogytam. Ekkor már a lövészárok negyede volt a mienk, jött egy Medik, és medikelés közben lőttek megint ki, majd ismételten kaptam az arcomba is egy lövedéket és ezzel elhaláloztam. Kisétáltam és mikor inni szerettem volna a kulacsomból észrevettem, hogy nincs meg, elhagytam. Kértem engedélyt a megkeresésére és élő halottként, feltett kézzel elkezdtem járkálni a műveleti területen, persze lelőttek ott is, bárhogy jelezte, hogy keresek és meghaltam már. Láttam pár ellenséget, akik kifüstöltek minket, kezdőket, és azt is, hogy hogyan lövik őket a sajátjaim hátba, egyszerre három embert tettek harcképtelenné és piszkosul meglepődtek ezen.
Kulacs sehol, szomjam a magasban. Visszamentem az alaptáborba, felvetem az esőelleni terepkabátomat és jeleztem, hogy én most elmegyek, megkeresem a kulacsom. Miközben én bejártam azt az irányt, amit korábban a fogyatkozó rajommal megtettem, elkezdett esni, megebédeltem – és a többiek is a sátorban – meg is találtam a kulacsomat piszok nagy szerencsével. Battyogtam vissza az alaptáborba, amikor egyik kolléga jött szembe, Ő is elhagyott valamit, plusz az egyik rádió sincs meg. A lövészárokba megtaláltuk a cuccát, de a rádió csak az utolsó játék környékén vagy az egyel előttinél került elő hatalmas véletlen folytán.
Visszatérés alaptáborba, tárfeltöltés – hozzátenném a negyedét sem lőttem el. Rajrendeződés és előre. Az ellenség már az első öt percben tiszteletét adta, így letértünk az útról, két raj keveredett össze, ekkor már csak egy katonám volt aki elég hamar eltűnt. Egy másik raj katonájával együtt mentünk tovább, miközben mellettünk folyamatos Medik utáni kiabálás és tűzpárbaj hallatszott. A főhadiszállást nekem kellett volna informálnom a helyzetről, sebesültekről, rajom állapotáról, de nem tudtam információval számolni, mert egymagam mentem előre egy másik raj egyetlen katonájával – mint kiderült a szomszédos telken – hogy az ellenség mögé kerülhessünk. Nem sikerült. Visszatértünk a pályára és a főnököm jól lelőtt – pedig, nah, de hát. Medikelés után visszatettek és megint egyben volt a raj – létszámilag.
Következő feladat volt egy lőállás és két épület elfoglalása, annak megtartása. Charlie volt a záróraj, és védtük az akció hátát. Lőállás és épületek ellenségtelenítése után védekeznünk kellett volna, ekkor megint csak nem találtam a rajomat, egy egész emberemmel voltam az épületben. Ekkor már a lábaim egész jól fájtak, nehézkes volt a guggolás és abból a felállás.  Közelünkben tűzharc alakult ki, utasítást kaptam Medik kisérésére, ekkor lőttek le, majd megint és megint kaptam a sorozatokat – én meg kiabáltam, hogy ennél jobban nem tudok meghalni. Kiálltam – ültem – a létesítmény mellett levő placcra, és még odaült egyik rajkatonám is akit ugyancsak kilőttek, meg még egy másik raj embere is. Ekkor már teljes egészében elesett mind az öt raj, kivonultunk a területről.
Következő – és egyben utolsó – bevetésnél nem vettem részt, vegyicuccot kellett volna kimenekíteni, de a lábam nemet parancsolt, így a kocsiból – mert az is volt – kiszálltam, fedeztem az embereket akik gyorsan eltűntek az erdőben, majd inkább inni kértem és beszélgetésbe elegyedtem a szervező cég egyik tagjával, paradicsomról, gyerekekről, ilyesmi. Ezredes úr is csatlakozott és volt szerencsém menni a jármű hátsó részében, olyan kulisszatitkot megtudni, hogy mi 20-an 6 egész ember ellen harcoltunk és hasonlóak.
Végén mindenki jól érezte magát, voltak élménybeszámolók, vacsora – amit kihagytam és próbáltam magam a visszaútra rendbe hozni, de még előtte kiderült, hogy az olajmező tele volt taposóbombákkal és nem értik, hogy nem léptem rá a rajommal :D
Hazafelé a GPS többször megviccelt, de így is még aznap hazaértem. Fárasztó volt és a haverom, a muszklimacska megint megkeresett és nem telepszik le a lábamról, bárhogy kenem gyulladáscsökkentő krémekkel.
Összefoglalva annyit hiányoltam, hogy nem volt egyik rajnál sem térkép és nem volt mindenkinél rádió. A csapatomat nem hibáztatom, hogy nem alkották a Charlie rajt, így megint nem tudtam kipróbálni magam parancsnoknak – hiába a sok Blitzkrieg, Steel Panther katonai játékprogramok amikkel oly sok évet eltöltöttem…             

SQUAD A-TACS® FG BAKANCS beszerezve

Tegnap sikerült új bakancsot vennem, így a meglévő eladósorba került. A Bakancs kényelmesebb sokkal, mint a S.W.A.T.-os és stabilabbnak érzem nála, remélem a közelgő MilSim-en megállja a helyét.

Minigun

Ilyet szeretnék – de nem magam előtt látni :D

 Ezzel nem téma 1000 BB-t ellőni, mondjuk amikor megáll a pörgése jópár kifolyik a likakon….

(Lassan) egy évvel később

Eltelt lassan egy év és nincs 30 napom, hogy összeszedjem magam és egy újabb megmérettetésre toljam be a nem edzett testemet. Ez alatt az egy év alatt 10 kilót fogytam, öregebb lettem egy évvel és megfogyatkozott hajam létszáma a fejemen.

Pár napja beöltöztem kicsit, hogy lássam a ruhák nem nagyok-e még, szerencsére feltalálták az övet, így nem kell gatyát vennem. A többi nem lesz annyira problémás, nem vennék most mindenből kisebb számúakat – legalább jobban fognak hőt átereszteni. A sisakomat – visszaolvasva a korábbi bejegyzéseimet – úgy gondoltam, hogy akkor most elviszem és eladom. Előtte azért felpróbáltam és nem éreztem, hogy kicsi lenne (kétlem, hogy onnan is fogytam :D ), így inkább megtartottam és vettem egy BW terepsapkát 60-as méretben (a meglévő 1994-es 59-es méretű egyáltalán nem megy fej a nagy fejemre rendesen, így inkább a 60-ast vettem meg, hozzátenném, hogy 59 és 58-ast is próbáltam és mind jó volt).

Az AK mind a két akksiját egy hónapja feltettem tölteni, előző hétvégén meg kipróbáltam a fegyvert lőszer nélkül és működött.

Tegnap elkezdtem lépcsőzni (minden napra időzítve mindezt), szépen fokozatosan megyek előre, hogy hozzászokjanak azon izmaim is a terhelésnek melyeket utoljára egy éve éreztem, amikor sok napig javította magát a testem az első bevetés sérüléseitől.

Az új bevetésről annyit tudok, hogy elég nagyszabású lesz, érdemes lesz rá felkészülni. Talán ami izgalmas lesz az a Felcser (Medik) poszt, talán/lehet kipróbálnám magam benne…