Az „Így szívod meg, megint” című, többrészes akcióparódiát, az ezt írtad alá, a sors és a végzet alkotóitól, amiben megint ÉN vagyok a „hős” (a film besorolása: krvavicces). Az első részben már átélhettem milyen paintballozni lázasan, betegen, telinyomva fájdalom és lázcsillapítóval. Az alkotók látták, hogy mekkora sikere lesz ennek nálam, de nem számoltak vele, hogy ilyen hátránnyal is egy ellenséges embert sikeresen ki tudok lőni úgy, hogy a játékok közben vagy a rendezvény által biztosított folyamatosan működésképtelenné vált fegyveremmel járok ki a csávóhoz aki hozta és „szerelte” ezeket, vagy úgy, hogy kiálltam ideiglenesen, mert annyira pocsék minőségű volt a fejvédő, hogy pára miatt csak a párát láttam (hozzátenném lázasan talán érthető, de aki nem volt lázas sem látott ki).
Most, a második részben az alkotók továbbvitték a szálat és több napja tartó hasmenés és tegnap kialakuló torokfájás valamint takonnyal küzdés alapozza meg a holnapi játékot.
Azonban ha a fene fenét eszik is kirángatom ezt a szétfektetett testet holnap a játékra megfelelő gyógyszeres feltöltéssel és végig fogom CQB-ni a napot (legalábbis ez a szent elhatározásom).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése