Az első bevetés

Elérkezett az első bevetés napja. Korábban (szokásos az életemben) értem oda másodmagammal Törökbálint volt téglagyárába, ami egy elég népszerű hely a Paintball és Airsoftosok körében. Megérkezés után kismértékben megkínlódtam a kontaktlencse helyére való „beszerelésével”, majd beöltöztem. Körbejártuk a létesítményt, és konstatáltuk, hogy nagy, lehet túl nagy lesz 20 fő részére.

Kép a rólam (hunyorgok, mert nappal szemben készült a kép)

Miután mindenki megjött és aláírta a papirost, átvette a fegyverét (amik leharcolt G38-asok voltak mindenféle teljesítménybeli hibákkal, amik a nap folyamán javítva lettek), megtörtént a gyors csapatszétszedés, szalagkiosztás (piros) és az eligazítás, BB töltények betöltése a HiCap tárakba. Jöhetett az első pálya.

Bemelegítő pálya (Gumis speed pálya + Tégla akadályok)

Megmondom őszintén, most, hogy így utólagosan megnéztem a cég honlapját, vettem észre, hogy a bemelegítéshez két pályát használtunk, de sebaj. Maga a gumis oldal piszkosul világos volt, a nap jobb oldaliról, fentről tört be az épületbe, a tégla akadály rész viszont ebből az égi áldásból alig kapott, így mi szinte semmit nem láttunk az ellenből. Cserébe viszont az esés/kelések/futások miatt felkeveredett pórmennyiség még jobban rontotta a látási viszonyokat. A gumiból kialakított fedezékek sokkal kisebbek voltak mint a téglából, így utólagosan is elmondva innen csak támadni lehetett, míg ellenoldalról védekezni.

A visszaállás a pálya bal illetve jobb oldalán, a pálya szélén volt, kiesés után 10 mp után lehetett visszatérni az élők közé.

Pihenő közben mindenki ivott, piszok meleg volt, és a sok futkorászás, esés kelés és a benyelt hatalmas mennyiségű por igényelte a kiizzadt víz pótlását.

Majd térfélcsere, és ennek alkalmából elmondták, hogy a lövedékeinket nem fogjuk látni, és tényleg. Így azért kissé nehéz volt, de szedtünk le tőlük rendesen, meg mi is tőlük.

Ebéd következett, mindenki éhes volt. Leszereltem magamról a mellényt és akkor vettem észre, hogy a zubbonyom csurom víz, a pólómmal egyetemben. Kiraktam magamat száradni, gyors ebéd, pisi, ivás, tárazás, majd irány a falu.

A falu (+ gumis sikátor)

Látom itt is két pálya lett összevonva. A visszaállási pont viszont nem a legjobb helyre került, ugyanis a gumis sikátor két vége volt (legalábbis nekünk a déli része), a szabály is módosult, ugyanis három embernek kellett összejönnie, hogy az a három visszaállhasson, így kicsit tovább tartott a játékba visszahelyeződés. Feladatot is kaptunk (Caputre the Flag – zászlómegtartás / ellenfélé elszedése). A zászlókat a visszaállási ponttól 30 m-re kellett lerakni. A terület már nem volt annyira poros, mint az előző, kevesebb töltény is ment el. Sokszor haltunk / haltak mindkét félről, olyan jó két óra 30 percet kínlódtunk mire átjutottam másodmagammal az ellenfél térfelére és nem találtuk a sárga zászlót. Viszont ők találtak egy pirosat, ami mint utóbb kiderült nem a minek volt, ottmaradt korábbról (igazából megtalálták a mienket is), de a csapaton belüli kommunikációs csatornák nem működtek). A gumis sikátor északi felén keresgéltem, amikor egy rakás kilőtt sárga érkezett vissza a visszaállási pontjukhoz majd közölték, hogy másodperceim vannak, felkaptam a „rossz” zászlót és futás közben szétlőttek. Megnyerték, mi meg pihentünk egy nagyobbat. T

Térfélcsere következett (a visszaállási pontokat áthelyezték a falu két végéhez illetve a zászlók a pálya közepére kerültek) én meg elkezdtem szívni a szemüvegemmel, ugyanis piszkosul párásodni kezdett. Egyszer eljutottam a pálya feléig, de visszavonultam törölgetni.

Kiálltam, törölgettem magamról a verejtéket, állítgattam a szemüveget, de csak nem sikerült megoldani, majd sokadik próba után visszamentem, de Paintballosok voltak a pályán és akkor gondoltam átmentek a harmadik pályára.

Elfáradtam és a szemüvegem sem működött, visszamentem a kocsihoz, hogy tiszta pamuttal töröljem át hátha, de ez sem segített. Ott összefutottam pár veterán Airsoftosokkal, dumáltam velük, ők is sokat szívtak a szemüvegekkel, megmutatták mit használnak, okosabb sajnos nem lettem).

Majd gondoltam megkeresem a többieket, és meg is találtam őket a külső körletben. Legalább háromszor hentelték le magukat mire visszaértem. Megint vissza a kocsihoz, útközben kerestem egy raklapot és elkezdtem három különböző távolságból lőni (ilyet a bemelegítő pálya első szünetében is csináltunk üres palackokra, elég jó találati arányokkal). Visszaértem a kocsihoz, megint megtörölgettem a szemüveget majd konstatáltam, hogy ennyi ebből mára elég volt (délután négy óra körül járt), majd visszamentem, a töltényeket a tárból kiöntöttem a megkezdettek közé, aztán a csapat is elfáradt, hazamentünk.

Testi állapot

Sok helyen kaptam lövéseket, ezek akkor fájtak csak rövid ideig, nyomuk vasárnapra is megmaradtak. Más is megmaradt, de az már szombat délutántól, a térdemtől felfele szinte minden ismert és nem ismert izmom piszkosul fáj, ami miatt a lépcsőzés lefelé egy álom, a WC-re ülés meg szinte taktikai kihívás. Még most hétfőn is jelentősen megmaradt ez az áldás. A fegyver a maga 3 kilójával is hagyott nyomot a kézizmoknál, de ez hamar megoldódott.

Felszerelés

A bakancs kiválóan teljesített, nem törte fel a lábam, nem nyomott.

A gatya, zubbony is jó volt, a mellény is hozta az elvártakat (a kulacs, és mérnöki táskával együtt melyek minden pénzt megértek).

Az arcvédő nagyon jó volt, pláne amikor visszavettem és jó hideg volt arra a pár másodpercre, ezt sajnos a védőszemüvegre már nem mondhatom el. Első órákban az izzadságom belül is folyt a lencsén ami törte az élességet, majd később már párásodott is hozzá bárhogyan állítottam, szóval ezt cserélnem kell.

A rohambili jó volt, kissé nehéz lett (pláne a nap végére).

A fegyver jól szuperált, megérte tuningolni, meg is lett kismértékben dícsérve. Egyszer volt töltényelakadásom, de a leírtak szerint javítottam a harctéren, így megoldódott minden.

Konklúzió

Mint megtudtam, a veterán Airsoftosok ha négy órát lövik egymást majd lelépnek, mi reggel 8-tól voltunk itt, olyan 9-16ig 2 szünettel és egy ebéddel ezt túltoltuk.

Nem árt egy ilyen összejövetel előtt elmenni és edzeni (akár többször), kell egy testi felkészülés hozzá (erőnlétnövelés legalább a lábakban), különben fájni fog a hajunk is.

Összességében jobb volt mint a Painball, elértem sikereket míg abban semmit sem.